Az agrár felsőoktatásról - a statisztikák alapján

Az OFIK ranking projektjének keretében került sor a felsőoktatás szakterületenkénti vizsgálatára. E rovatban már olvashattak a gazdasági, a műszaki képzésekről, most az agrár területeken tanuló hallgatók véleményéből illetve a szakterület felsőoktatását érintő objektív statisztikákból kínálunk ízelítőt, mely teljes egészében a hamarosan megjelenő ranking kiadványban lesz megtalálható.

Egyetemek

Az egyetemi szintű agrárképzés 11 intézményét vizsgáltuk meg (1). A hallgatói-oktatói minőség számos szempontból vizsgálható egzakt adatokkal. Azonban, ha a hallgatók oldaláról vizsgálódunk, célszerű többek között olyan mutatókat keresni, amelyben a hallgatók tanulmányi, szakmai aktivitását mérhetjük. Ilyenek lehetnek például az Országos Tudományos Diákköri dolgozatok száma, vagy az, hogy hányan tűzik ki célul a diploma után a tudományos fokozat megszerzését, és lesznek doktoranduszok, PhD hallgatók.

Mindezt erősen befolyásoló tényező, hogy maguk a hallgatókat oktatók szintén mennyire aktívak a tudományos életben, a szakmai előmenetelben. Ennek a szempontnak jó mérőszáma a minősített oktatók száma. Egy képzési területet meghatározó tényezője lehet az, hogy hány minősített oktató jut a nappali tagozatos diákságra. E tekintetben a Kaposvári Egyetem Állattudományi kara viszi el a pálmát, hiszen itt minden 10 hallgatóra jut egy minősített oktató, mely azzal is magyarázható, hogy itt olyan kevés a nappali tagozatos hallgató, hogy hiába csak 10. helyezett ez az intézmény a minősített oktatók számát tekintve, mégis sikerült az elsőséget megszereznie. A legjelentősebb számban 101-en, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának tanárgárdájában vannak a minősített oktatók. A középmezőny meglehetősen kiegyenlített e tekintetben, a legkevesebb a 36 tanulónkénti minősített oktatói arány - a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán.

Az egyéb tudományos mutatók szerint igen kevesen vannak a Magyary ösztöndíjas oktatók az agrárszakterület vizsgált intézményeinél. A nappali tagozatos PhD hallgatók száma is leginkább a nagyobb intézményben jelentős, így a Budapesti Corvinus Egyetem két karán (a Kertészettudományi és az Élelmiszertudományi Karon) a Debreceni Egyetemen (a Mezőgazdaságtudományi Karon) és természetesen a Szent István Egyetemen (az Állatorvos-tudományi Karon).

A különféle profilú képzőhelyek ellenére a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karát az összes megkérdezett agrár hallgató több mint egynegyede, 26 százaléka a legjobbnak ítéli, de ha csak a többi kar hallgatóinak véleményét nézzük, akkor is feltűnően nagy arányban, 18,3 százalékban gondolják úgy, hogy a SZIE-ÁOTK egy jó hírű intézmény. Sokan tartják a szakterület legjobb intézményének - a minden hallgató véleményét figyelembe vevő adatok szerint - második helyezést elérő Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karát (23,2 százalék), azonban, ha kiszűrjük a debreceni hallgatók véleményét, akkor már nem annyira kiugróan magas a presztízse (5,1 százalék).

A többi agrárkar megítélése meglehetősen vegyes képet mutat, ami megerősíti, hogy a megkérdezettek véleményük megfogalmazásakor erősen differenciáltak a különböző agrárkarok között. A Szent István Egyetem másik kara, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar a harmadik legjobbnak tartott intézménynek bizonyult, a többi intézmény hallgatóinak véleménye alapján viszont csak a középmezőnyben helyezkedik el (8,5 százalék és 2,3 százalék). A BCE-hez tartozó mindhárom agrárkar szerepelt a legszínvonalasabbnak tartott intézmények listáján.

A hallgatóknak saját intézményük tanulmányi követelményének nehézségét is osztályozniuk kellett. A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán tartják magasan a legnehezebbnek a tanulmányokat, de a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára járók és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatói is "erős jónak" ítélték a tanulmányi követelményeiket. Az őket viszonylag kiegyensúlyozottan csökkenő tanulmányi nehézségű intézmények középmezőnye követi - természetesen a hallgatók értékelése alapján.

Főiskolák

A főiskolai szintű agrárképzés hét intézményét vizsgáltuk (2). Az egzakt statisztikai adatokból kiderül, hogy a Károly Róbert Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Karán a legjobb a nappali tagozatos hallgatók és a minősített oktatók aránya. Körülbelül 20 hallgatóra jut egy minősített oktató, azonban ez a szám magyarázható az intézmény kevesebb nappali tagozatos tanulójával is (6 helyezett lett, 368 nappali tagozatos hallgatóval). Ám ebből az arányból nem következik a tudományos munka OTDK-dolgozatokkal jelzett száma, hiszen a KRF-MFK hallgatói az ötödikek a hét vizsgált intézményből e szempont alapján (7 OTDK-dolgozat a 2004/2005-ös évben). Az említett időszakban a Szegedi Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karán született 13 OTDK-dolgozat, és a helyezést elért dolgozatok tekintetében is az amúgy eléggé kiegyenlített mezőnyben a SZTE-SZÉFK magasodik ki. (5 helyezett dolgozattal). Miután ennél az intézménynél képzik a legtöbb nappali tagozatos hallgatót is, 915 főt, és itt a legmagasabb a minősített oktatók száma is, ebből azonban az adódik, hogy sokkal több (közel 46) diákra jut egy minősített oktató. Fordított arányt tapasztalunk a SZTE-SZÉFK-nél, mint a KRF-MFK-nál, ahol, bár több minősített oktató van, mégis sokkal kevesebb a diákság OTDK-val vizsgált tudományos tevékenysége.

Az oktatók tudományos előmenetelét vizsgáló Magyary ösztöndíj egy intézményt kivéve egyetlenegy oktatónak sem volt - a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karán dolgozik két Magyary ösztöndíjas oktató.

A hallgatók véleménye szerint mindkét esetben - ha az összes hallgató véleményét figyelembe vesszük, de akkor is, ha kiszűrjük az adott intézmény (elfogult) hallgatóit - az kapjuk, hogy a Szegedi Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kara magabiztosan az első helyezést éri el. (21,2 százalék minden hallgató és 16,8 százalék csak a többi hallgató véleménye alapján). Fontos azonban megjegyezni, hogy itt a főiskoláknál sokkal kiegyenlítettebb a "verseny" ugyanezt a kérdést tekintve, mint az agrár egyetemeknél volt. A két sorrend csak az 5. és a 6. helyezettben térnek el (TSF-MVK és a NYF-MMFK cserélnek helyet), de a többi intézmény mindkét szempontból vett helyezései végig megegyeznek egymással.

Népszerű a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara 19,3 és 13,7 százalékos arányokkal a második helyezett, de az élmezőnybe tartozik Károly Róbert Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kara is, amelyet 15,7 százalékban említett az összes megkérdezett hallgató, és nem sokkal kevesebb 11,8 százalékban említették a többi agrárképzésbe járó hallgatók. A Szegedi Tudományegyetem, másik kara, a Mezőgazdasági Főiskolai Kar a negyedik helyezést kapta csak meg (13,5 százalék és 11,6százalék). A sereghajtónak számító intézmények is meglehetősen sok említést kaptak, mely a százalékokban jól látszik (például a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Karát 6,5 százalékban említették a megkérdezett hallgatók, és 4,4 százalékban említették azok a hallgatók, akik biztosan nem erre a főiskolára járnak).

Ha mindezt összevetjük a tanulmányok nehézségével (3), látható, hogy a hallgatók által a középmezőnybe sorolt Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán ítélték legnehezebbnek a tanulmányokat a hallgatók (3,11), melyhez a másik szegedi kar, a Élelmiszeripari Főiskolai Kar is felzárkózik (3,02) a hallgatók véleménye alapján.

Amikor a képzés színvonaláról kérdeztük a hallgatókat, már nem volt olyan egyértelmű a Szegedi Tudományegyetem győzelme. Az abszolút győztes intézmény a Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kara, amely mindhárom szempont, a képzés színvonala, az oktatott ismeretek alkalmazhatósága és az elméleti képzés színvonala alapján egyaránt az első helyezést kapta diákjaitól.

Azért a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karára járók is úgy ítélték meg, hogy meglehetősen erős képzést kapnak az intézményükben, hiszen a sorrendben az abszolút második helyre került a vélemények alapján ez a szegedi kar. Dobogós helyezést még a Károly Róbert Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kara "szerzett", ahol a diákság a szakismeretek alkalmazhatóságát és az elméleti képzés színvonalát, elég jónak ítélték (3,44 és 3,58-as átlagértékekkel), azonban a szakmai gyakorlatokkal mégsem annyira elégedettek, hiszen éppen hogy közepesre osztályozták azokat (2,56).

A többi intézménynél nincs jelentős különbség, már ami a helyezések eléréséhez szükséges pontokat illeti, hiszen a SZTE-MFK, a TSF-MFK és a KF-KFK helyezései között minimális különbséget kaptunk.

Megjegyzések:
(1) KE-ÁTK, NYME-EMK, BCE-ÉTK, BCE-KERTK, BCE-TÁJK, SZIE-MKK, NYME-FMK, NYME-MÉK, VE-GMK, SZIE-ÁOTK, DE-MTK
(2) KRF-MFK, SZTE-MFK, KF-KFK, NYF-MMFK, SZTE-SZÉFK, TSF-MVK, TSF-MFK
(3) Ezt a szempontot 1-5-ig terjedő skálán kellett, az iskolai osztályozás elveit követve, értékelniük a hallgatóknak.