A műszaki főiskolák - hallgatói szemmel

2005 áprilisában zajlott le az Országos Felsőoktatási Információs Központ és az Universitas Press - Felsőoktatás Kutató Műhely közös felsőoktatási rangsor kutatásának folytatásaként a magyarországi főiskolai hallgatók megkérdezése - reprezentatív minta alapján szerte az országban.

Több mint 7000 főiskolást kérdeztek meg főiskolák rangsorolása végett a kutatás ezen szakaszában. Az anonim kérdőív többek között kitért az intézmények infrastruktúráját, a képzés színvonalát, az intézmények presztízsét, a főiskolák légkörét, az épületek állapotát felmérni hivatott kérdésekre, melyek természetesen kizárólag a hallgatók személyes véleményét tükrözik. Bár szubjektívek a vélemények, azt mégsem lehet elvitatni a megkérdezettektől, hogy legtöbbször szívesen osztályozták intézményüket a megadott szempontok alapján, sőt egyes szakterületek diákjai kifejezetten kritikusan mérték saját iskolájukat.

A hazai műszaki képzésekre járók nem tartoznak a legkritikusabbak közé. A tizenkét megkeresett főiskola (1) diákjai sokszor hasonló véleményt mondtak, amely nem zárja ki azt, hogy a létrejött eredmény ne közelítene az objektív tényekhez. A véleményezést legtöbbször az iskolában megszokott osztályzatokkal, tehát 1-5-ig terjedően kellett a hallgatóknak megtenniük.

A műszaki főiskolák közül a főiskolai élet szempontcsoport dimenzióit tekintve "az intézményen belüli étkezési lehetőségek", mint az egyik a komfortérzéshez elengedhetetlen dimenzióban, szinte mind a tizenkét intézmény (de a többi szakterületnél is megfigyelhető ez a jelenség) a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kara kivételével, meglehetősen rossz osztályzatot kapott a diákjaitól. A megkérdezett debreceni műszakis hallgatók olyannyira elégedettek lehetnek az egyetem nyújtotta étkezési lehetőségekkel, hogy magasan a legjobb, ha érdemjegyben akarnánk kifejezni: kitűnőt (4,84 átlagértéket) adtak. Ez az osztályzat azért kuriózum a maga nemében, mert az e szempont szerinti rangsor második helyezését, 3,62-es átlagértékkel, vagyis egy nem túl erős "jó" osztályzattal értékelték a győri Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karára járók.
A másik véglet szerint a többi dimenzióban amúgy meglehetősen jól szereplő budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskola lóg itt ki a sorból, hiszen az elégséges osztályzatot sem kaphatta meg a diákjaitól, akiknek a véleménye alapján 1,23-as átlagot érdemel az intézményen belüli étkezés, illetve annak lehetősége.

A kulturális és a sportolási lehetőségek hallgatói megítélése, osztályozása többnyire középre húz, vagyis a "gyenge közepes" és a "jó" osztályzat között mozog. Kulturális lehetőségek szempontjából szintén a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kara viszi el a pálmát (3,68-as átlagértékkel), azonban a sportolási lehetőségek tekintetében csupán az ötödik helyezés megszerzésére volt elég a 3,58-as, jó érdemjegy. A sport dimenziójánál a győriek, a Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karára járók 4,01-gyel győzedelmeskedtek.

A megkérdezett hallgatóknak értékelniük kellett azt az igazából megfoghatatlan szempontot is, miszerint milyen általában a főiskola légköre, vagyis hogy érzik magukat a diákok a hétköznapokban az iskolájukban. A legtöbben erre a szempontra jó osztályzatokat adtak, vagy legalábbis kiegyenlítődtek az esetleges szélsőségesebb válaszok, és egy középértéket mutatnak. Szintén szép érdemjegyű debreceni győzelem született (4,50), de a már említett győri Széchenyi István Egyetem (4,03) és a budapesti Szent István Egyetem (4,02) műszakis hallgatói is meglehetősen jól érzik magukat a tanulmányaik során az intézményeikben. Látható azonban és említésre is méltó, hogy minimális, százados különbséggel előzte meg az egyik a másikat. Az élbolyba holtversennyel a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kara (4,02) is csatlakozott.

Érdekes megfigyelni, hogy nincsenek a hallgatói érdekképviselet témakörét jelző dimenziókban sem pozitív, sem negatív irányban szélsőségek. Mivel magyarázható mindez? Nem lennének jól működő hallgatói érdekképviseletek? Nincs különálló véleményük a diákoknak arról az intézményről, melynek tagjait maguk választják időről-időre? Nem képviseltetnék magukat a választottjaikkal? Még több kérdés is felvetődik, amelyre választ ez a kutatás nem tud adni, mindenesetre figyelemreméltó tény, hogy a többi dimenzióban nagyobb szórása van az adatoknak, mint e témakör bármely kérdésének. A hallgatók tájékoztatása tanulmányi ügyekben, az intézményi demokrácia, a hallgatói önkormányzat tevékenysége szintén olyan dimenziók, melyben többnyire nem kaptunk szélsőséges értékeket, magyarázni lehet ezt azzal, hogy általában a diákság azon része, amely nincs szorosabb kapcsolatban a helyi diákönkormányzatokkal, úgy is érezheti, mintha valamiből kirekesztődne, hiszen a "HÖK-ök körül mozgók" esetleg több kedvezményben, juttatásban részesülhetnek, mint a társaik. Ezért nem tudnak, nem akarnak igazából véleményt megfogalmazni ezekről a szempontokról, és inkább a semleges véleményt mondanak.

A hallgatók - oktatók viszonya megítélésekor sem találunk igazán nagy különbségeket főiskolánként, azonban ez a terület sokkal kényesebbnek tekinthető, mint a hallgatói érdekképviselet, ahol a saját kortársak munkáját kell értékelni, ennél azonban a "tananyagot közvetítőkről" kell véleményt mondani. A legjobb értéket 3,87-es átlaggal - ami erős jónak felel meg, ha osztályzatként értelmezzük - szintén az abszolút győztes Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kara kapta diákjaitól. A legrosszabb osztályzatot, "2,8-as" közepest, az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultásán, Baján szavazták meg a diákok a tanáraikkal való viszony értékelésére.

Az oktatási infrastruktúra témaköre a számítógéppel való ellátottságot, a könyvtár és a tantermek felszereltségét foglalta magában, mely szempontok, mint tudjuk elengedhetetlen kellékei a képzés sikerességének, pláne a műszaki területen, ahol külön nagy jelentősége van a felszerelések, kellékek meglétének, hiányának.
A műszaki főiskolák számítógépekkel való ellátottságának átlagértéke az erős jót jelenti az ebben a rangsorban legjobb főiskolának számító Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Karának. Pontosan úgy, hogy a sorrend élmezőnyébe tartozó Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karának, és az ezt követő Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karának. Az eddig olyan jól, legtöbbször győztesként szereplő, Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kara ennél a tényezőnél 2,70-es átlagértékkel az utolsó, a tizenkettedik helyet szerezte meg a diákság véleménye alapján.

A könyvtár mint intézmény szintén elengedhetetlen fontosságú a műszaki területeken is, még ma, az információs társadalom korában is. A Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kara nagyon erős jó osztályzatra ítélte a könyvtárukat, mely azonban adódhat abból a tényből is, miszerint a debreceni az egyik nagy múltú, komoly hagyományokra visszatekintő egyetem. A kecskemétieké a második helyezés, majd a már annyit említett győriek következnek a sorban.
A "tantermek felszereltsége" dimenzióra adott válaszok alapján szintén közelítenek az egyes intézmények válaszértékei egymáshoz, ami megint csak kiugró vélemény tükröz az a debreceni diákok elégséges osztályzata (2,41-es átlagérték mellett).

Legfontosabb, legkeresettebb szempontok között szerepel annak megítélése, hogy milyen az egyes diplomák munkaerő-piaci értéke itthon és külföldön is. Feltűnő ennél a rangsornál, hogy az eddigiekben annyit az élbolyban versengő debreceni, a győri, és a SZIE budapesti Ybl Miklós Főiskolai Kara nem szerepelnek az elsők között a hallgatóik véleménye alapján e szempontokat tekintve.
A tizenkét intézményből kimagaslik a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Karára járók magabiztos, erős jó (4,07) osztályzata mind hazai, mind az ennél gyengébben értékelt külföldi (3,77) viszonylatot tekintve. Előkelő második helyen szerepelt a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kara és a harmadik helyezett: a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Kar a diploma hazai elismertségének tekintetében. A diploma külföldi elismertségénél jellemző óvatosabb értékelések szerint is a második-harmadik helyezést itt az előbbiekhez képest fordított sorrendben érte el a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Kara és a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kara.

(1) Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskola Kar, Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Kar, Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar, Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar , Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar, Győr, Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar, Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultás, Baja, Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kar, Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar, Dunaújvárosi Főiskola, Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Főiskolai Kar, Gábor Dénes Főiskola.