Péeresek: akik kukorékolnak

Valami sajtós, aki marketinggel foglalkozik, miközben kapcsolatokat épít... Sokak számára ma is megfoghatatlan, mit jelent a pr, azaz a Public Relations szakma.

Az értetlenség abból is adódik, hogy máig sincs igazán elfogadott fordítása az angol szónak, ahogy a fogalmat is sokan sokféleképpen meghatározták már. Ráadásul régen píárként manapság (helyesen és magyarosan) péerként ejtik a betűszót. Amit egyébként leggyakrabban "közönségkapcsolatok"-ként fordítanak, de értelmezhetjük úgy is, hogy közönségszolgálat, kapcsolatszervezés, vagy propaganda. Miközben szó szerinti fordításban annyit tesz: nyilvános kapcsolatok. Kevésbé hivatalosan így jellemezte tevékenységét egy pr-szakember: "Nem elég tojást tojni, kukorékolni is kell hozzá."

A dolog azért nem ennyire bonyolult, bár sokrétű, szerteágazó tevékenységről van szó. A témával foglalkozó szakemberek és a szakmában dolgozók is számos alkalommal próbálták meghatározni. Ezeket legegyszerűbben úgy foglalhatjuk össze, hogy tervezett és szervezett tevékenységsorozat, melynek célja a vállalat és "közönsége" közötti jóindulat, kölcsönös megértés sikeres fenntartása. Tehát egy cégnek megfelelő kapcsolatot kell tartania a külvilággal, s biztosítania kell, hogy megfelelő kép jusson el róluk a nagyközönséghez.

A pr körébe így még számtalan más tevékenység kapcsolódik. A klasszikus pr tulajdonképpen egy olyan tájékoztatási tevékenység, amivel azt akarja elérni az adott cég, hogy a termékei iránt bizalmat keltsen, és ezt a bizalmat fenntartsa. Másrészt a pr feladata az is, hogy az adott intézmény - ami persze nem csak cég lehet, hanem alapítvány, egy kormányzati hivatal vagy kulturális intézmény is - kedvező fényben mutassa meg magát a közvéleménynek vagy egy speciális rétegnek. Tehát nem csak népszerűsít, hanem tudatosan reklámoz is. Ugyanakkor a pr-nek kétirányú tevékenységnek kell lennie, olyan oda-vissza információáramlásnak, amelyben az érintett csoportok kommunikálnak egymással. Ez az, amiben leginkább különbözik a reklámtól, az ugyanis egyirányú tájékoztatást jelent.

Magyarországon nincs kimondott pr-képzés az egyetemeken, legtöbbször szakirányként lehet választani a gazdálkodási vagy éppen a kommunikációs szakokon. Az érdeklődőket a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapesti Gazdasági Főiskola, a Budapesti Kommunikációs Főiskola, a SZTE - Budapest Média Intézet várja a fővárosban, vidéken pedig érdemes Pécsett, Szegeden, Nyíregyházán próbálkozni. Elsősorban olyanoknak érdemes jelentkezni, akik nyitottak a világra és az új kihívásokra, és nem riadnak vissza a kemény munkától. A pr-szakma ugyanis nem biztos, hogy véget ér délután ötkor, hiszen egy fontos partnerrel akár az esti színházi előadáson véletlenül is összefuthatunk. A rugalmasság mellett fontos a kreativitás és a gyors problémamegoldó képesség, tehát az, hogy felkészüljünk a hirtelen (esetleg kellemetlen) helyzetekre. A felkészültség, a tájékozottság persze más szempontból is ajánlott, hiszen nagyon kínos, hogy a pr-rel foglalkozó alkalmazottnak fogalma sincs arról, mi történik a cégen belül.