Álomszakma: újságírás

Nehéz általánosságban megrajzolni az újságíró pályatükrét. Az újságírásnak ugyanis nagyon sok részterülete van, ahogy egy újságírójelöltből is nagyon sokféle utat bejárva válhat valódi zsurnaliszta.

Talán az újságírás hőskorában működött csak az, hogy az újságíró volt az "újságíró". Aki minden fontos eseményről tudott, írótömbjével ott állt a történések sűrűjében, vagy ugrásra készen, kihegyezett ceruzával várta a Nagy Sztorit. Amit a megfelelő lapnál, a megfelelő időben tálalt, megspékelve saját véleményével. Ez az "újságíró" egy személyben volt riporter, tudósító, publicista, kritikus, politikai elemző és szerkesztő is.

Manapság az újságírók is szakosodnak. Van, aki a politika - ezen belül is kül- vagy belpolitika - szakértője lesz, másnak a gazdaság, az üzleti élet, a közélet, a kultúra esetleg a sport világa a szakterülete. Női újságírók kedvelt témái a szociális problémák, az egészségügy állapota, és olyan egyéb rovatok szerkesztése, mint a szabadidő, a háztartás, divat vagy a pletykarovatok.

A jó újságíró tudja mi fog történni...

Az újságírás művészete up-to-date tudást igényel, a széles körű, összefüggésekben gondolkodás képességét. Az éppen folyó történések ütőerén kell tartani kezét annak, aki kiválaszt magának egy-egy szakterületet. Egyfajta ráérzést kell kifejlesztenie: hol mi várható, minek érdemes részletesebben utánajárni.

Egy újságíró - több lapban

Az újságíró a szellemi szabadfoglalkozásúak egyik legtipikusabb példája. Foglalkoztatásuk többnyire megbízási szerződésekkel történik, és külön adózási rendszert is kigondoltak számukra. Legtöbbször nincsenek státuszban, állományban egy-egy lapnál, szerkesztőségnél. Ennek megfelelően nem is kapnak fix fizetést, hanem cikkenként (amelyeknek hosszát ún. flekkekben mérik) honoráriumban részesülnek. Munkájuk nagyon szabad: hiszen nincsenek szoros kötelezettségek, állandó témák, vagy "bérelt hely" a rovatban, hanem önállóan gondoskodhatnak a megfelelő tartalom szolgáltatásáról. Kötöttséget annyiban jelent ez a foglalkoztatási forma, hogy a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtése bizonyos "flekkmennyiség" termelését megköveteli. Ráadásul folyamatosan kell dolgozni, hétről-hétre létrehozva a szerződésben meghatározott minimum mennyiséget.

Stábülés és határidők

A szellemi szabadfoglalkozású újságíró is részt vesz a szerkesztőségi üléseken, amikor a rovat heti, havi tartalmának egyeztetésére sor kerül. Munkaidejével el kell számolnia, ha másként nem, hát a leadott anyagok mennyiségében. Leadási határidőit pedig szigorúan tartania kell. Időről-időre a szerkesztőségi élet társas eseményeibe is be kell kapcsolódnia. Szerződésének tartalmától függően használhatja azokat az eszközöket, amelyeket a szerkesztőség rendelkezésére bocsát, fedezik utazási költségeit, telefonhasználatának díjait.

Mivel jár a munka?

Az újságíró az anyaggyűjtéshez részt vesz különféle politikai, üzleti, állami, kulturális, sporteseményeken, társadalmi rendezvényeken. Interjút készít politikusokkal, közéleti személyiségekkel, művészekkel, közérdeklődésre számot tartó emberekkel, részt vesz sajtótájékoztatókon. Ezeket az információkat építi be cikkeibe, esetleg saját ismereteire, tapasztalataira, ötleteire, véleményére támaszkodva határozza meg írásai témáját. Szükség esetén szakirodalmat használ, más újságokból származó írások részleteit, beszédeket, elemző- és háttéranyagokat szerez be munkájához. Menet közben feljegyzéseket készít, majd ezek összegzéseként születhet meg a cikk, vagy az eseményekhez fűzött kommentár.

Hogyan születik az újság?

Az újságírók által gyűjtött információk, az általuk írt cikkek még több kézen keresztülmennek, amíg a lapokban az utcára kerülhetnek.
Munkakör szerint megkülönböztethetjük a lapok létrehozásában dolgozó szerkesztőket, belső újságírókat és külső munkatársakat, akik ezt a folyamatot kísérik.
A külső munkatársak gyakran nem "hivatásos" újságírók. Ezen a ponton nyílik meg a belépés lehetősége a főiskolai, egyetemi hallgatók számára is az újságírói pályára. Gyakornokokként, egy-egy téma külsőseként elkezdhetik média-kapcsolataik építését, barátkozhatnak a különféle szerkesztőségek munkájával.
A szerkesztő feladata lesz a beérkezett anyagokból az aktuális lapszám, kiadvány összeállítása. A főszerkesztő által megszabott szellemiségben, a felelős szerkesztő jogi felelőssége mellett kerülhet sor a szerkesztésre. A tördelő vagy műszaki szerkesztő az, aki a lap külső képéért, technikai megszerkesztéséért felel majd, és a kézirat nyomdába adását előkészíti. Ezt a teljes folyamatot felügyelheti egy-egy lektor, aki a kiadvány tartalmi kialakításába szólhat bele.

A publicistákat mindenki ismeri

Az újságírók külön csoportját jelentik azok az ismert nevű emberek, akik rendszeresen megjelenő cikkeikben közéleti kérdéseket fejtegetnek, véleményt alkotnak és formálnak, összefüggésekre világítanak rá. Gyakran elemző, ironikus stílusban rámutatva a hiányosságokra. Ők a "sztárok", saját, védjegyszerű egyéni nyelvezettel, az újságírói hierarchia felsőbb osztályában. Olyan elődök hagyományát folytatja, mint Ady vagy Kosztolányi. Komoly szakmai és élettapasztalatot kell felhalmoznia valakinek, mire önálló tárcát kaphat egy lapnál.
Név szerint kevesebb tudósítót tudna felsorolni az utca embere. Néhányukat azonban, akik egy-egy városban kiküldött tudósítóként dolgoznak, mégis jegyzi a köztudat.
Az esetek többségében riportereket küldenek a nagyobb lapok a fontosabb eseményekre, aki a helyszínen begyűjti az információkat, feljegyzéseket készít és megírja a tudósítást, riportot.

Mit kell tudnia egy újságírónak?

Az újságírás szellemi munka. Az intelligencia átlagos színvonalával ellátható a feladat, de fontos az általános tájékozottság, műveltség. Előnyben vannak a bölcsész típusú képzésben részesülő jelöltek, amennyiben valóban képesek összefüggésekben gondolkodni, ki tudják emelni a lényeget, pontosak az ítéletalkotásban, felismerik a szabályszerűségeket a különféle történések hátterében. Ráadásul - ezt a megszerzett tudást, információt a felhasználók számára formába is tudják önteni. A jó kommunikációs készség, empátia, az emberekkel való bánni tudás elengedhetetlen.
A szakmai ismeretek közé sorolhatjuk a különféle műfaji kötöttségek ismeretét, a sajtójog és újságíró-etika ismeretét. A piacképességhez pedig elengedhetetlen a hazai sajtópiac átlátása. Ma már a számítógép kezelése, nyelvtudás, gépelni tudás is elengedhetetlen készségnek számítanak újságírói körökben.
Az ideális jelölt legfontosabb jellemzője az azonnaliság. Gyors elhatározás, döntési képesség.
A készülő írásművek nem lehetnek elnagyoltak, és nem veszhetnek el a részletekben: kreatív alkotások, amelyek mindegyike egy-egy új és egyedi alkotás.