Kreatív stratégiák

A kutatókat már régóta foglalkoztatja a zsenialitás titka. Havelock Ellis 104 évvel ezelőtt már kísérletet tett arra, hogy életrajzi adatok, családi sajátosságok alapján jellemezze, kiből válik zseni. Eredményei szerint a kreatív elmék többnyire 30 évnél idősebb apák, 25 évnél fiatalabb anyák gyermekei voltak, és gyakran betegeskedtek. Későbbi kutatók vizsgálatai még azt is kiderítették, hogy néhány zseni esetében a siker titka a nőtlenség (Descartes) vagy az apa hiánya (Dickens) esetleg az anya elvesztése lehetett (Darwin). Összességében azonban ezek az eredmények nem sok információt nyújtottak a kérdés megfejtéséhez. Egy lépéssel közelebb került a tudomány a zsenialitás vizsgálatához az intelligencia mérésének bevezetésével. Az IQ tesztek eredményei szerint az átlagosnál enyhén magasabb, de nem kiugró intelligencia érték - úgy 120 pont felett - már elég lehet a Nobel díjhoz is. Az intelligencia tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a mesteri teljesítménynek. Guilford kutatásaiból tudjuk - az intelligencia és kreativitás egymástól részben független személyiségjellemzők.

Produktív vagy reproduktív gondolkodási stratégiák

A hétköznapokban mindannyian legtöbbször reproduktív gondolkodási stratégiákat alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a különféle problémák megoldásában a már korábban megszerzett tapasztalatok alapján próbálunk modellt alkotni. Arra támaszkodunk tehát, amit az iskolában, munkánk során, vagy életünk bármely területén készen kaptunk, megtanultunk, magunknak kidolgoztunk. Mivel ezek az ismeretek már egyszer "bizonyítottak", ragaszkodunk a már bevált tudáshoz. Sőt, esetenként különösebb ellenőrzés nélkül hajlandóak vagyunk elfogadni ezeket a megoldásokat "kész tényekként". Különösen akkor, ha körülöttünk sokan gondolkodnak és viselkednek hasonlóképpen. Miközben ezt tesszük, gyakran elfeledkezünk azonban arról, hogy a korábban helyes megoldások a környezet változásai miatt hibás válaszokhoz vezetnek. Ha így működne a genetika, akkor a fajok például képtelenek lennének reagálni a változó körülményekre, és alkalmazkodási képesség hiányában rövid úton kipusztulnának.

Tegyünk fel új kérdéseket

A produktív gondolkodás, és a zsenialitás titka pontosan abban rejlik, hogy új kérdéseket merünk-e feltenni, akár ismert problémákra vonatkozóan is. A különféle szokatlan válaszok között aztán előfordulhatnak valóban egyedi, zseniális megoldások is. Mindössze ellenőrizni kell, melyik működik reálisan.
Sőt, célszerű arra is gondolni hogy a problémáknak nem csak egyetlen működő megoldása lehet.
Egy probléma megoldásához tehát az első, kézenfekvő megoldáson túl kell nyúlni, sőt. Adott esetben a probléma feltárása, megismerése vezethet újabb problémák generálásához. Gondoljunk csak arra, milyen körülményes dolog kiváltani a jelenleg használt fosszilis tüzelőanyagokat a közlekedésben. Ha átállunk például elektromos üzemre, akkor ugyan helyileg megoldottuk a levegőszennyezés problémáját, de szembesülnünk kell az elektromos energia tárolásával, előállításával kapcsolatos újabb feladatokkal. Adott esetben tehát érdemes azon is töprengeni, hogy feltétlenül szükséges-e a forgalom ilyen mértékű növekedése, vagy megoldható-e távmunkával például az ingázók tömegeinek kezelése bizonyos szolgáltatási területeken. Így jelentősen csökkenhet az utaskilométer és ezzel együtt a környezetterhelés mértéke is.