Európai Felsőoktatási Térség vs. amerikai felsőoktatás

Interjú Barakonyi Károllyal, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetőjével.

- Mit jelent ma az Európai Felsőoktatási Térség, mi lesz belőle a jövőben?

- A dolog nem itt kezdődik, a világban három nagy régió van: a NAFTA (Egyesült Államok, Mexikó, Kanada), az Európai Unió és a Távol-Kelet. Valójában ma a piaci verseny már nem az egyes országok, hanem ezek között a régiók közt zajlik. Ebben a versenyben a régiók akkor tudnak sikeresen versenyezni, ha nem csak folyó tevékenységükkel, hanem fejlesztéssel, kutatással, innovációval is fejlődni tudnak. Ehhez a fejlődéshez pedig arra van szükség, hogy a világban meglévő szabad tőke éppen azt a régiót válassza. Az EU-n belül képződött profitot semmi nem köti oda, ahol képződött, elmegy Amerikába vagy Kínába, ha ott jobb lehetőségek vannak. Mindez egyrészt pénzügyi feltételektől (pl. adókedvezmény), másrészt a képzett munkaerőtől függ. Már régen nem az olcsó munkaerőt keresik: ezekhez a csúcstechnológiai iparágakhoz magasan kvalifikált, jól képzett, hadra fogható munkaerőre van szükség. Így jutunk el az európai térséghez, a triád egyik eleméhez, aminek az Akhillész-sarka az oktatási rendszer, illetve a munkaerő képzettsége és mobilitása.

- De az európai munkaerő jól képzett, nem?

- Mondjuk hogy jól képzett, de nem mobil. Ha az USA-ban diplomát vagy szakmunkás bizonyítványt szerez valaki, azt mind az ötvenvalahány tagállamban elfogadják. Ha itt van konjunktúra, akkor idejön, ha ott van, akkor odamegy. Óriási gazdasági előny az adott térség számára, hogy mindig ott jelenik meg a szakképzett munkaerő, ahol éppen szükség van rá. Németországban például súlyos hiány keletkezett pár évvel ezelőtt számítástechnikusokból. Képtelenség volt megmozgatni akkor az Uniót, hogy francia vagy spanyol informatikusok jöjjenek. Indiából kellett fogadni 30 ezer informatikust, ami az egésznek a csődjét mutatja. Ezzel ellentétben Amerikában ha valaki 5 évnél tovább dolgozik egy munkahelyen, az már gyanús. Ha meg 10 évnél tovább egy városban lakik, akkor megrekedt ember, aki nem fog karriert csinálni.

- Az Európai Felsőoktatási Térség ezek szerint az egységes európai munkaerőpiac igényeit elégíti ki?

- Nem a munkaerő-piaci, hanem a társadalmi igényeket.

- Mik ezek?

- Maga a kutatás, az innováció is társadalmi igény. Szülessenek új innovációs megoldások. Ebben a mai világban, a csúcstechnológiák idején folyamatosan meg kell újulni, nem lehet ugyanazt csinálni, mint húsz évvel ezelőtt. Európa szeretne az élre kerülni, a Lisszaboni Nyilatkozat is erről szól, hogy a világ legvonzóbb, legfejlettebb térsége legyen 2010-re. 2003-ra viszont kiderült, nem hogy közelebb került az észak-amerikai régióhoz, hanem nőtt a távolság. Utána Berlinben megjelent az új jelszó, hogy nem csak egységes oktatási, hanem egységes kutatási térségre is szükség van, ami összehangolja a fejlesztési és kutatási kapacitásokat, hogy versenyképesek legyünk a Távol-Kelettel vagy Amerikával. Talán furcsának hangzik a kérdés, hogy ki lesz gyarmat száz év múlva, de úgy tűnik, a legrosszabb esélyeink nekünk vannak.

- Az Európai Felsőoktatási Térséget egy adminisztratív szerkezetként képzeljük el, ami a diplomák ekvivalenciáját teremti meg?

- Abszolút nem adminisztratív abban az értelemben, hogy nem ír elő semmit, a térséghez csatlakozó országok önként vállalnak bizonyos kötelezettségeket. Ezzel szemben az amerikai oktatási rendszer képzésében, továbbképzésében abszolút egységesen szabályozott. Soha nem volt az EU-nak közös oktatáspolitikája. Irányelvei vannak, amelyekhez ha csatlakozunk, elfogadjuk, akkor a fősodorban találjuk magunkat. Ha nem, akkor csináljuk tovább, amit eddig, és lassan a perifériára kerülünk. Törik magukat a nemzetek, a jobbak, hogy bekerüljenek ebbe a sodorba.

- Mi a társadalmi megújulásban, a versenyképesség fokozásában a felsőoktatás átalakításának sajátos szerepe más társadalmi rendszerekkel összehasonlítva?

- Európának létkérdés, hogy ne gyarmati sorba kerüljön, bár Afrika még jó ideig lemarad, de a Távol-Kelet itt van a sarkunkban. A felsőoktatásban a humboldti modell egy kifejezetten elitképzési modell volt. A magyar felsőoktatásban a huszadik század közepén kb. 15 ezer hallgató volt, ami elitképzés volt a javából. Kevesebben érettségiztek és csak kis hányaduk jutott egyetemre. De tizenöt évvel ezelőtt is csak az érettségizők 20 százaléka mehetett egyetemre. Megtehették az egyetemek, hogy olyan magasztos céljaik legyenek, mint az igazságkeresés, mert azt a pár ezer embert az állam fenntartotta. Voltak közöttük, akik kiemelkedő eredményeket értek el. Az európai egyetemek elboldogultak az elitképzésben, de hát jött a tömegképzés, amit nem lehet ugyanazzal a formával, azzal a tartalommal, oktatási-tanulási technológiával üzemeltetni.

- Hogyan tudja az Egységes Felsőoktatási Térség elősegíteni az innovációt?

- Az innováció egyik mutatója az orvostudományi, a fizikai, kémiai Nobel-díjak száma. A háború előtt mi volt a helyzet? Európa jó volt, a háború alatt sok minden történt Hitler jóvoltából, tehetséges zsidó származású zsenik elmenekültek. Aki nem menekült el, azt likvidálták. Már ezzel átkerült az innováció súlypontja az Egyesült Államokba, de volt egy másik tényező is. Amerika képes volt arra, hogy vonzóvá váljon a világ valamennyi országában született tehetségek számára. Miért?