A pedagógusképzés átalakításáról

Interjú Dr. Hunyady Györggyel , az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjával, a Nemzeti Bologna Bizottság Pedagógusképzési Albizottságának elnökével.

- Milyen előzményei voltak a pedagógusképzés átalakításának?

- Néhányan, egy szűkebb szakértői körben, már több évvel ezelőtt elkezdtük a felsőoktatás újragondolását. Határozott inspiráció volt, hogy a felszabaduló régiók nyitottá váltak az európai felsőoktatás felé. Az 1990-es évek elején az ELTE Bölcsészettudományi Karán egy elég merész reformon gondolkodtunk, amit aztán nem tudtunk végigvinni. Ekkor már olyan koncepcióink voltak, mint a többciklusú képzés. Nagyon határozott elgondolásunk volt, hogyan alakulhatna át a pedagógusképzés. Akkor 4+2-es rendszerben gondolkodtunk: négy év alatt lehet elég értelmes és valóban színvonalas alapképzést adni, a két év alatt pedig elmélyedni, ami lehetett volna a mesterképzési szint. Ez az akkori hatályos felsőoktatási törvénybe ütközött. Amikor jóval később a magyar kormány csatlakozott a Bolognai Nyilatkozathoz, az általános keretek megváltoztak.

A bolognai rendszerhez kapcsolódó első hazai elgondolás a Csatlakozás az Európai Felsőoktatási Térséghez (CSEFT) című koncepció volt, amely egyrészről széles körű érdeklődést, másrészről nagy ellenállást váltott ki. Ez a szakmai dokumentum tele volt pezsgő, izgalmas, merész ötletekkel: például a pedagógusképzés legyen kétszintű, bachelor- és mesterszintű. Induljon egy pedagógus ősképző szakkal, majd abból ágazzon le az óvónő, tanító, tanár stb. A tanárképzés pedig, a CSEFT koncepciója szerint, úgy nézett volna ki, hogy jön egy pedagógiai vágányon, és felszíneződik például földrajzzal és történelemmel, így lesz belőle tanár. Ez egyetemi körben élénk ellenállást váltott ki. Az ELTE-modell egy másik lehetséges út volt a CSEFT-anyaggal szemben. Az ELTE-modell szerint a képzés ne legyen egyágú, hanem két útja, a pedagógusképzés és a tanárképzés, világosan különüljön el. Az óvó, a tanító, a gyógypedagógiai, a konduktor az egy lehetséges képzési út, amikor 18 éves korban eldönti a diák, hogy a pedagógusképzést választja. A tanárnál ugyanakkor egységesen az volna a jó, ha valamilyen szinten elsajátít valamilyen szakmát, például van egy történelem alapképzettsége, és amikor ennek a birtokában van, akkor egy szelekcióval, ami részint önkéntes, részint intézményes, továbblép mesterszintre.

A CSEFT-modell és az ELTE-modell szemben állt egymással. 2003-ban volt egy kiélezett konfliktus; főleg a főiskolák az egyetemekkel, a TTK a BTK-val szemben, a pedagógiai szakértők az egyes szakmai területek képviselőivel szemben. Szóval nagy zűrzavar volt. Majd ezekből a vitákból kikerekedett egy konszenzusos megoldás. 2003-tól tulajdonképpen nem történt más, mint hogy kompromisszumos alapelveknek megfelelően próbáltuk a rendszert kiépíteni. Majd ezzel a problémával csatlakoztunk a Nemzeti Bologna Bizottsághoz. A Pedagógusképzési Albizottság a közoktatás, illetve a felsőoktatás miniszteriális rendszerébe kapcsolódott be. Úgy gondoltuk - magam is - hogy a bolognai folyamatnak ez egy nagyon fontos eleme, mivel a legnagyobb átalakulás a tanárképzés területén ment/megy végbe. A kormányváltásig megszületett a törvény is, valamint a kormányrendelet, amely megszabta a szerkezetét, és lényegében akkorra kiadásra került a tanárképzésről szóló miniszteri rendelet is. Az egész képzés kerete 2006-ig elkészült. A szakmai modulok részletes leírása viszont még nem készült el.

- Hogyan zajlik, hol tart most a szakmai modulok kidolgozása?

- Más bolognai szakoktól eltérően nem az történt, hogy egy-egy intézmény vagy intézmények egy csoportja tett javaslatot vagy előterjesztést, hogyan nézzen ki a tanárképzés. Itt a szakmai modulok kidolgozása nagy országos együttműködést igényelt. Ez nem egy félminisztériumi szakértői testület dolga, hanem tulajdonképpen jobb helyre került. Ezt a munkát a Magyar Rektori Konferencia vállalta föl, aminek van pedagógusképzési bizottsága, valamint vannak szakterületi bizottságai is. Ezek együttműködése készítette vagy készíti most is a szakmai modulok kidolgozását, egy nagy országos munkafolyamat keretében. Nem egy könnyű folyamat, hiszen egyre szükségesebb meghatározni, hogy hogyan lehet bejutni tanári mesterképzésre.