Új munkaprogram a bolognai folyamatban

A Nemzetközi Bologna Csoport (Bologna Follow-up Group, BFUG) elkészítette és a Nemzetközi Bologna Titkárság (Bologna Secretariat) honlapján megjelentette a 2009-2012 időszakra szóló munkaprogramját. Mint ismeretes, a munkaprogram az a dokumentum a bolognai folyamatban, melynek segítségével a BFUG igyekszik a miniszterektől a megelőző miniszteri találkozón kapott házi feladatot megoldani. A 2009-2012 munkaprogram tehát a leuveni miniszteri találkozó záródokumentumán, a Leuveni Nyilatkozaton¹ alapul.

Mint korábbi írásunkban arról beszámoltunk, a miniszterek Leuvenben az elmúlt tíz évet értékelve leszögezték: az Európai Felsőoktatási Térség létrejött, annak kiteljesedéséhez azonban elengedhetetlen a bolognai célkitűzések teljes megvalósítása valamennyi tagállamban. Az elkövetkező időszakban a munka hangsúlya tehát a valódi nemzeti (és intézményi) implementáción lesz, hogy a bolognai célok mindennapi gyakorlattá váljanak. A bolognai folyamat 2009-2012 munkaprogramja is ezt az elvet szem előtt tartva készült, nyitottan a 2010-es rendkívüli (Budapest-bécsi) konferencián esetlegesen megfogalmazódó feladatokra. A munkaprogram azon területeket tartalmazza, ahol az intézményi és tagállami feladatokon túlmenően összehangolt európai akciók is szükségesek.

2009 tavaszán tehát eldőlt: a bolognai folyamat 2010 után is folytatódni fog, jobban mondva: az Európai Felsőoktatási Térség a sikeres működéshez továbbra is igényli a koordinációt. A miniszterek a következő évtizedben prioritást élvező munkaterületeket is megjelölték:

• Szociális dimenzió
  A bolognai folyamatban a szociális dimenzió szűkebb értelmében azt jelenti, hogy a felsőoktatásba belépő, tanuló majd onnan oklevéllel kilépő hallgatóság összetétele tükrözze az adott társadalom sokszínűségét². A hallgatói mobilitás tekintetében ez fokozottan érvényes feladat. Leuvenben a miniszterek kötelezettséget vállaltak, hogy a bejutás kiszélesítése és az alulreprezentált csoportok felsőoktatási jelenlétének erősítése érdekében az egyes országok vonatkozásában indikátorokat dolgoznak ki, mely alapján 2020-ra elérendő célokat tűznek ki saját országuk számára.

• Életen át tartó tanulás
  A bolognai folyamat az élethosszig tartó tanulást egy olyan komplex, rugalmas rendszerként képzeli el, amelyben a tanulási folyamatban nincsenek zsákutcák, mindenre épül valami, minden vezet valahová, s ahol a felsőoktatásba nem hagyományos utakon is be lehet kerülni. Az oktatási rendszer rugalmas tanulási utakat kínál minden korosztálynak, rövid ciklusú képzésekkel (amelyek megteremtik a munkaerő-piaci igényekre történő gyors reagálás, valamint a felsőoktatáshoz való hozzáférés kiszélesítésének lehetőségét), a gyűjtési (akkumulációs) funkciójában megerősített és a kompetenciákat leíró tanulási kimenetekkel (learning outcomes) összekötött kreditrendszerrel, az előzetesen (formális és nem formális úton) megszerzett ismeretek, tapasztalatok elismerésének és beszámításának rendszerével, és az egészet keretbe foglaló képesítési keretrendszerrel. A nemzeti képesítési keretrendszerek³ megalkotására a miniszterek Leuvenben két év haladékot adtak maguknak: azoknak 2012-ig kell elkészülniük a tagállamokban.

• Foglalkoztathatóság
  Az angolban: employability, amit a vonatkozó magyar szakirodalom foglalkoztathatóságként használ, de ami többet mondóan, bár jóval körülményesebben akár munkaerőpiaci helytállási képességnek is fordítható - a hallgató azon képességekkel történő felruházásáról van itt szó, melyek segítségével képes megszerezni első munkahelyét, illetve aztán megtartani és szükség szerint megváltoztatni azt. Az oktatási szféra és a gazdasági szféra közeledése ehhez kívánatos, csakúgy, mint a pályaorientációs és karrier-tanácsadói hálózatok megléte ill. kiépítése - emeli ki a Leuveni Nyilatkozat.

• Hallgató-központú tanulás és a felsőoktatási intézmények képzési funkciója
  Az intézmények oktatási, képzési funkciója nem kevésbé fontos, mint például a kutatási. Az oktatás minőségére a miniszterek szerint nagyobb hangsúlyt kell a jövőben fektetni. Ami pedig a tartalmakat illeti: a tanítás helyett a tanulás kerül a középpontba. Ennek megfelelően az előadóterem szerepe is csökken, a könyvtár vagy az internet egyre fontosabb szerepet játszik az ismeretszerzésben, a kreditpont is csak kisebb részben áll kontaktórából, nagyobb részben az önálló hallgatói munkavégzést ismeri el. Az ismeretátadási folyamat középpontjában a tanuló áll (a maga képességeivel, szükségleteivel és előismereteivel), nem pedig a tanár. A bemenet helyett a hangsúly a kompetenciákban leírt kimenetre kerül. És mivel a hallgatóság (lásd szociális dimenzió és tömegesedés) egyre sokrétűbb, egyre differenciáltabb és egyénre szabottabb oktatási/pedagógiai módszereket kell az intézményeknek kifejleszteniük, és az intézményrendszernek is differenciálódnia kell a különböző igények kielégítésére.

• Oktatás, kutatás és innováció kapcsolata
  Ez alatt Leuvenben a miniszterek azt értették, hogy a modern oktatásnak a kutatás eredményein kell alapulnia, az oktatási intézményeknek hozzá kell járulniuk az innováció javulásához, növelni kell a kutatói kompetenciával rendelkezők számát, a tudományos pályát vonzóvá kell tenni.

• Nemzetközi nyitottság
  Ez a munkaterület az Európai Felsőoktatási Térségnek a Bolognán kívüli világgal való kapcsolataival foglalkozik, információt szolgáltat az EFT-ről, promótálja az európai felsőoktatást. A miniszterek egy ezt segítő hálózat kialakítását határozták el Leuvenben.

• Mobilitás
  A mobilitás a kezdetektől kulcseleme, mondhatni közvetlen kiváltója a bolognai folyamatnak. Leuvenben a miniszterek célul tűzték ki, hogy 2020-ban a európai diákság legalább 20 százaléka rendelkezzen külföldi tanulmányi vagy képzési tapasztalattal. Ehhez szélesíteni kell a mobilitás formáit, hatókörét, a mobilitásban résztvevők körét, és a tantervek olyan átalakítása is szükséges, mely helyet biztosít a mobilitásnak, például mobilitási ablakok (mobility windows) alkalmazásával.

• Adatgyűjtés
  Ez a munkaterület a bolognai folyamat céljai megvalósulásának mérésére alkalmas indikátorok kidolgozását és statisztikai adatok gyűjtését foglalja magában. E területhez tartozik Leuven szellemében egy pontosabb és megbízhatóbb adatokon alapuló helyzetértékelés módszerének kidolgozása, s 2012-re az adatgyűjtő szervezetek munkájának koordinálásával egy integrált riport elkészítése is.

• Többdimenziós átláthatósági rendszerek
  Ez a terület leuveni újdonság a bolognai folyamatban. E munkaterület az intézményi sokféleség megőrzése mellett, az összehasonlíthatóság és az intézményi profilok kitisztítása érdekében az intézmények profil/küldetés szerinti tipizálásának (klasszifikáció) és rangsorolásának (rankings) lehetőségeit vizsgálja.

• Finanszírozás
  A bolognai folyamat alapértéke, hogy a felsőoktatás a köz felelőssége, s a felsőoktatásért a köz anyagi felelősséget is vállal. Azonban a tömegesedés és az ezzel párhuzamosan zajló költségvetési szűkülések korában mind nagyobb hangsúlyt kell fordítani a források diverzifikálására, vélekedtek Leuvenben a miniszterek.