Minőségügy a bolognai folyamatban: az EQAR

Az előzmények

A bolognai folyamat a minőségbiztosítást kezdetektől kiemelt kérdésként kezeli, mivel az egységes elveken nyugvó minőségbiztosítás nemcsak a felsőoktatás magas színvonalának, de az egymás felsőoktatása iránti bizalomnak, közvetve pedig a hallgatói mobilitásnak és egymás oklevelei elismerésének is az alapja.

Már a Bolognai Nyilatkozat hat pontja közül is az egyik a minőségbiztosítással foglalkozik. Célunk „a minőségbiztosítás területén az összehasonlítható kritériumokon és módszereken alapuló európai együttműködés kialakításának támogatása"- fogalmaztak a miniszterek 1999-ben.

Két évre rá, Prágában a miniszterek szorosabb együttműködést szorgalmaztak az elismerési és a minőségbiztosítási hálózatok között. Felkérték az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetséget (akkori nevén: European Network for Quality Assurance in Higher Education, ENQA, a szervezetről lásd keretes írásunkat), hogy működjenek közre egy közös minőségbiztosítási referencia-keret megalkotásában.

A minőségbiztosítás közös alapokra helyezésének tekintetében a 2003. szeptemberi berlini miniszteri konferencia jelentette a mérföldkövet. A miniszterek leszögezték: a felsőoktatás minősége az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásának a központi tényezője, ezért hangsúlyozták a minőségbiztosítás folyamatában a közösen alkalmazott kritériumrendszer és módszertan kifejlesztésének a szükségességét.

Elhatározták, hogy 2005-re a tagállamok minőségbiztosítási rendszereinek tartalmazniuk kell:

• a minőségbiztosítással kapcsolatos testületek és intézmények felelősségének a meghatározását;
• olyan program- és intézményi akkreditációt, amely magában foglalja az önértékelést, a külső értékelést, a hallgatók részvételét valamint az akkreditációs eljárások eredményeinek közzétételét;
• akkreditációs rendszert, értékelési vagy összehasonlítási eljárásokat;
• nemzetközi részvételt, kooperációt és hálózati tevékenységet.

És még ugyanezen a találkozón felkérték a miniszterek az ENQA-t, hogy az Európai Egyetemek Szövetsége (European University Association, EUA), az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége (European Association of Institutions in Higher Education, EURASHE) és az Európai Hallgatói Egyesület (akkori nevén ESIB, ma European Students' Union, ESU) közreműködésével (e négy szervezet együtt: E4 csoport, a továbbiakban ezt a gyűjtőmegnevezést használjuk) a 2005-ös bergeni miniszteri találkozóra dolgozzon ki a minőségbiztosítás vonatkozásában egységes szabványokat és irányelveket.

A bolognai folyamatban résztvevő országok felsőoktatásért felelős miniszterei a 2005 májusában Bergenben tartott találkozójukon elégedetten nyugtázták, hogy majdnem minden ország rendelkezett a Berlini Nyilatkozatban meghatározott kritériumokon alapuló minőségbiztosítási rendszerről, de különösen a hallgatók részvétele és a nemzetközi együttműködés tekintetében még azért akad tennivaló.

E találkozóra az E4 csoport, a berlini mandátumnak eleget téve, elkészítette a felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjeit és irányelveit (Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area, ESG). A sztenderdek és irányelvek (a továbbiakban: ESG) az intézményi belső minőségbiztosítására, a külső értékelések megvalósítására és a külső minőségbiztosítási ügynökségek működésére vonatkozóan rögzíti a közös alapokat, és javaslatot tesz egy európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás (regiszter) létrehozására.
A miniszterek az ESG-t el is fogadták, és külön üdvözölték a minőségbiztosítási ügynökségek nyilvántartásának létrehozásáról szóló javaslatot. Felkérték az E4 csoportot a megvalósítás gyakorlati vonatkozásainak kidolgozására.

Amíg a munkálatok zajlottak, az EU, mely - mint az ENQA-ról szóló keretes írásban is olvashattuk - kiemelt figyelmet szentel a felsőoktatási minőségbiztosítás ügyének, szintén e bolognai kezdeményezés mögé állt: 2006-ban az Európai Parlament és az Európai Tanács közös ajánlásban támogatta egy európai minőségbiztosítási regiszter létrehozásának ötletét.