Doktoráltak és a munkaerőpiac

A doktori iskoláknak nincs pontos információjuk a munkaerő-piaci tendenciákról, elvárásokról, különösképp nincs kapcsolat és kommunikáció a nem akadémiai szférához tartozó cégek, vállalatok képviselőivel - derül ki egy új kutatásból, melyben az elemzők a hazai PhD képzés elmúlt egy évtizedének részletes áttekintésére vállalkoznak.

A Felsőoktatási és Tudományos Tanács megbízásából a Doktoranduszok Országos Szövetsége és az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely 2002-ben elsőként végzett a doktori fokozat munkaerő-piaci értékét feltáró empirikus felmérést. A kutatás folytatásaként 2007-ben a kutatók a hazai PhD képzés elmúlt egy évtizedének részletes áttekintésére vállalkoznak, különös tekintettel a képzés szabályozási és strukturális vonatkozásaira. Emellett a kutatás fő eleme az a standard, részben követéses kérdőíves vizsgálat, amely a PhD képzés keretében doktori fokozatot szerzettek körében zajlik.

A kutatás fő céljai közé tartozik a doktori képzés, illetve PhD hallgatók munkaerő-piaci pozícionálása, javítva a doktori képzés és piaci szereplők közötti regionális és országos szintű intézményesült kapcsolatok kialakítását, elmélyítését, valamint a kölcsönös információáramlást. A doktori képzés eddig jórészt izoláltan elkülönült a munka világának nem akadémiai jellegű szegmenseitől, a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességének növekedéséhez azonban elengedhetetlen, hogy minél több ágazatban rendelkezésre álljon - a piaci elvárásoknak is megfelelni képes - magas szintű fejlesztői, K+F emberi erőforrás kapacitás.

A diplomázottak és a doktori fokozatot szerzők körében fellépő foglalkoztatási nehézségekhez is jelentősen hozzájárul, hogy nincs megfelelő összhang a képzés és a munkaerő-piaci elvárások között, alacsony fokú a két szféra közötti együttműködés, információáramlás. A jelentős jövedelemkülönbségek miatt az uniós csatlakozást követően felerősödik a magasan kvalifikált munkakörben dolgozók külföldre történő elvándorlása, ami éppen a felzárkózást, az ország versenyképesebbé válását akadályozza.

A fenti nem kívánt folyamatok és jelenségek csak akkor előzhetők meg, ha a két szféra - a doktori képzés (benne a PhD hallgatók), valamint a munkaerőpiac szereplői "beszélő viszonyt" alakítanak ki egymással. Azaz a spontán, elszigetelt szakmai kapcsolatok mellett folyamatos és széleskörű, intézményesült együttműködés alakul ki a munkaerő-piaci szereplők és a doktori képzésben részt vevők, vagy már végzettek, illetve a doktori iskolák között. Ehhez megfelelő találkozási felületek, fórumok, kommunikációs-csatornák kialakítására van szükség, országos és regionális szinten egyaránt.

Az Universitas Press korábbi kutatásai is alátámasztják, hogy a doktori képzésről a felhasználó szféra, azaz a munka világa képviselői meglehetősen egyoldalú képet alakítottak ki, megkérdőjelezve a doktori képzés munkaerő-piaci hasznosíthatóságát, ami tovább nehezíti a képzésben a munkaerő-piaci igények érvényesítését. A közeledéshez így elengedhetetlen a - kommunikációs stratégia mentén kidolgozott - valós kép bemutatása a doktori képzésről, az intézményekről, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten egyaránt.

A kölcsönös információáramlás megteremtése mellett kiemelt fontossággal bír, hogy a munkáltatók érdekeltek legyenek abban, hogy növeljék tudásbázisukat, azaz mind több PhD fokozattal rendelkező munkatársat alkalmazzanak, végzettségüknek megfelelő beosztásokban. Ez a munkáltatók hosszú távú érdeke is, növeli a K+F kapacitást és az innovációs tevékenységet, mindez pedig az egész nemzetgazdaság stratégiai érdeke is egyben.