A miniszterelnök az utólagos képzési hozzájárulásról, illetve a tandíjról

"…az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta, az mégis csak - talán az Arató Gergő - azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani…"

(Részlet Gyurcsány Ferenc elhíresült, 2006. május végi, balatonöszödi beszédéből)

"Hasonló a helyzet az oktatásban. A felsőoktatás alapfunkciója megkérdőjelezhetetlen: a tudásvagyon igazságos elosztása és gyarapítása. Ugyanakkor politikai-gazdasági rövidlátás kell ahhoz, hogy valaki ne lássa: a tudásipar a világ egyik legjövedelmezőbb üzletága lett, a piac- és versenyképes tudás pedig nagyon is "beárazható" előny azok számára, akik azt megszerzik.
A világ felsőoktatása nyitott lett. Bárki jelentkezhet Oxfordba, tanulhat a Yale egyetemen. A hallgatók képzési költségét részben vagy egészben nemzeti költségvetések, ösztöndíjat nyújtó alapítványok, civil szervezetek vagy önmaguk fizetik. Az egyetemek tulajdonosi háttere hasonlóan sokszínű. Állami, egyházi, alapítványi és magánegyetemek versengenek egymással. Elválik tehát egymástól az állam mint egyetemfenntartó és mint a hallgatók egy részének képzési költségét finanszírozó szerepe. Versengenek az egyetemek egymással a legjobb és legtöbbet fizetni tudó hallgatókért, és az állam nem tudja megvédeni saját egyetemeit a versenytől. A zárt, elosztásra épülő, versenymentes nemzeti felsőoktatási világnak egyszer és mindenkorra vége van. Az ingyenesség és a versenymentesség illúziójával való szakítás konfliktusos folyamat. Ennek a folyamatnak a része a tandíj bevezetése, amely széles körben teszi világossá, hogy bár elvontan értelmezve a tudás nem üzlet, de annak értékesítése és a megszerzett tudás hasznosítása üzletszerű folyamatok révén is történik.
A magyar felsőoktatásnak nemzetközileg kell versenyképesnek lennie. A működésnek, a nyújtott tudásnak, az oktatóknak egyaránt. Nem bújhatunk el, nem zárkózhatunk be.
Nem lehet csupán az egyik aspektusról beszélni, és elhallgatni a másikat. Ez egyfelől a már sokat emlegetett féligazságok csapdájába ejtheti az ország jövőjéről folytatott gondolkodást, másfelől pedig kárt okoz a társadalomnak, fenntartva a régi viszonyokhoz kitalált, rugalmatlan és igazságtalanná vált rendszereket."

(Részlet Gyurcsány Ferenc Haladás vs. maradás című, a Népszabadság, 2006. szeptember 18-i számában megjelent írásából.)