Stratégiaalkotás a hazai művészeti felsőoktatásban

A művészeti felsőoktatási intézmények többsége az utóbbi évtizedben szembesült monopolhelyzete elvesztésével, ekkor merült fel belső szükségletként a stratégiaalkotás gondolata. A következő írás négy magyar művészeti egyetem, illetve főiskola eltérő szintű stratégiai dokumentációját tekinti át az AVIR (Adatbázis Alapú Vezetői Információs Rendszer) projektre való előkészületek kapcsán.

Művészeti felsőoktatási intézmények új erőtérben

A művészeti felsőoktatási intézmények számos tekintetben igen sajátos, olykor egymással sem könnyen összevethető jellegzetességet mutatnak. Ilyen a képzésben résztvevők életkori eltérése a felsőoktatás nagy átlagától (pl. balettművész-képzés 10 éves kortól, mesterképzések idősebb korban), vagy a képzési területek behatároltsága egy intézményen belül, amiből szükségszerűen következik a kis (de legfeljebb közepes) méret, az oktatók között a művésztanárok speciális státusza, a kontaktórák magas száma és az egyéni oktatás (mester-tanítvány viszony). Ezeket a sajátosságokat figyelembe veszi a felsőoktatási törvény (144. §), a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) pedig speciális, erre a célcsoportra kialakított értékelési eljárásrendet és kritériumrendszert állított fel (MAB 2008/1/VI.b sz. határozat).

A magyar művészeti felsőoktatási intézmények számára a stratégiaalkotás különös jelentőséggel bír ma, amikor e képzőhelyek látványosan elvesztik monopóliumukat az országhatárokon belül és kívül (az európai felsőoktatási térség létrejöttével) egyaránt. Valamennyi oktatott művészeti területen megjelentek a tudományegyetem keretei között létesített, konkurenciát jelentő szakok, a közép- és felsőfokú képzést kínáló magánintézmények és a felsőfokú szakképzésben előretörő piaci versenytársak. A nemzetköziesedés is kihívások elé állítja az intézményeket: a mesterkurzusok, fesztiválok, hallgatócserék mellett az együttműködési lehetőségek sokkal szélesebb palettájára van lehetőség, sőt kényszer. A hazai közoktatás mint a munkaerőpiac része szintén új igényeket támasztott az elmúlt évtizedben, amikor a tánc, a dráma, a média oktatás bekerült a közoktatás rendszerébe, de tömeges új munkaerőpiaci lehetőséget teremt a televíziózás digitális átállása is.