Stratégiai gondolkodás és döntéshozatali mechanizmusok egy magyarországi egyetemen

A stratégiaalkotás, a menedzsmentszemlélet alkalmazása a felsőoktatási intézmények jelentős részében Észak-Amerikában és Nyugat-Európában már bevett gyakorlatnak számít, míg Magyarországon még csak most kezdenek ismerkedni vele. Az alábbi írás egy konkrét, de meg nem nevezett egyetem példáján keresztül mutatja be, hol tart jelenleg ebben a vonatkozásban a hazai felsőoktatás.

Egy magára valamit adó egyetem a humboldti hagyományokat (a kutatás szabadsága, függetlensége, humanista képzés ideál, tanár-diák szoros kapcsolata) követve fő profiljának az oktatást és a kutatást illik, hogy tartsa. Ugyanakkor a vezetésnek egyre több figyelmet kell fordítania arra is, hogy a gazdasági, társadalmi élet egyes képviselőivel szorosabb kapcsolatot tartson fenn, s egyrészt megpróbálja bevonni őket az oktatói, illetve kutatói munkába, másrészt támogatásukat kéri egy adott program megvalósításához.

A vizsgált felsőoktatási intézmény fő döntéshozó szerve a szenátus, amelynek tagjai a rektor, a kancellár és a prorektor mellett a tudományos, valamint az adminisztratív dolgozók és az egyetem kuratóriumának képviselői, illetve a hallgatói önkormányzat küldöttei. A szenátus dönt az egyetemet illető minden kérdésben, így az egyetemi tisztségviselők (rektor, prorektor, kancellár), a tanszékvezetők megválasztásáról, vendégprofesszorok, professzorok kinevezéséről, tudományos, tanulmányi, törvényi kérdésekről, az egyetem költségvetéséről stb.

Az egyetemen megvalósul az a korszerű elvárás, hogy egy felsőoktatási intézménynek legyen egy profi menedzser vezetője (kancellár) és egy akadémiai, tudományos irányítója (rektor). Az alájuk rendelt hivatalok a feladatmegosztásnak megfelelően működtetik az egyetem mindennapi munkáját. A szenátus elé vitt döntések előkészítése lobbi tevékenységként zajlik, informális előkészítő szerve a rektor irodájában hetente megtartott jour fix, ahol kötetlen beszélgetés keretében vitatnak meg problémákat, döntenek arról, mi kerüljön a szenátus elé.

Az egyetemen nincs bevezetett vezetői információs rendszer, csupán az adminisztrációban működik egy mindenki által figyelhető ügymeneti rendszer. Az intézmény stratégiájáról egy kérdőívre adott válaszok alapján a következő kép bontakozik ki.

Az egyetemnek átfogó intézményfejlesztési terve még nincs, de az ezzel kapcsolatos előkészítő eszmecserék már elindultak. Ennek eredményeképpen 2008 végére elkészült az intézmény első 7-8 évének teljesítménymérlege. Létezik ugyanakkor egy rövidebb dokumentum, amely bizonyos, az egyetem saját maga által definiált intézményi teljesítménycélokat határoz meg 2007-2010-re.

Az intézményi stratégia alakítója az egyetem felső vezetése (rektor, prorektor, kancellár és a dékánok), elfogadására az egyetem szenátusa, ill. a fenntartó közalapítvány kuratóriuma hivatott. Az egyetem általános fejlesztési irányának („politikájának") meghatározója mindazonáltal a megválasztott rektor.

Az egyetem stratégiájának kialakításakor a legfontosabb szempontok:

• az oktatás minősége (hallgatói létszám növelése, a hallgatók és oktatók arányának fenntartása, MA-stúdiumok további építése és széleskörű megismertetése, doktori képzés fejlesztése),
• a kutatás minősége (nemzetközi professzionális kutatási bázisként az intézmény ismertségének és elismertségének fokozása, együttműködési projektek, tudományos minősítések, K+F-projektek),
• a nemzetközi jelleg (minél több országból érkezzenek hallgatók, nemzetközi és regionális együttműködések kiépítése, külföldi ösztöndíjak), és
• a gazdálkodás (nem állami források bevonása: pályázatok, szponzoráció, tandíj, rendezvények és terem-bérbeadás).

Az intézmény sikeresen teljesíti a 2007-2010-re tervezett céljait, ám a kellemetlen meglepetések elkerülése végett inkább kisebb arányú fejlesztésekkel számol. A stratégiai terv megvalósításának követése nem működik napi rendszerességgel, de szűkebb körű vezetői megbeszéléseken a fő elvi vonalak érvényesülése és gyakorlati szintű megvalósulása állandó téma.

Az intézmény relatíve átlátható, nem nagy létszámú egységei miatt a munkatársak folyamatosan kapnak tájékoztatást a felsőbb szintű döntésekről, illetve fordítva, a döntések előtt kikérik a véleményüket. A munkatársakban az involválódás érzése a kulcsa annak, hogy a napi gyakorlatban is szem előtt tudják tartani az intézmény komplexebb terveit.

Az intézmény gyakorlati döntéshozatali mechanizmusa leegyszerűsítve a következő. A döntéseket kezdeményező felső vezető a rektor által összehívott informális rektori tanácson vitára bocsátja az ügyet, amely - pozitív fogadtatás esetén és a kellő jogi előkészítést, bizottsági egyeztetéseket követően - a szenátus, a legfőbb döntéshozó szerv elé kerül, s határozat születik róla.
Az egyetemet működtető közalapítvány kompetenciájába tartozó eldöntendő ügyekről a rendszeresen összehívott kuratóriumi üléseken hoznak határozatot.