Ideje másként gondolkodni a karrierről!

Húsz évvel ezelőtt még pályaválasztásról beszéltünk. Egy döntésről, amit nehéz volt meghozni, és még nehezebb megváltoztatni. Ma döntések sorozatában gondolkodhatunk, és nincs értelme a „rossz döntés" miatt aggódni.

Pályaorientáció, pályatanácsadás?

Két, viszonylag új fogalom, amivel a legtöbb diák és szülő még nem találkozott, vagy ha igen, akkor sem biztos, hogy a tartalmát pontosan érti. Miről van itt szó? - teszi fel a kérdést Kiss István az, OFIK tanácsadó pszichológusa. Nos, arról, hogy a szakmai pályafutás sok ember számára egy olyan kirakó játékká változik már most, és még inkább a jövőben, ahol nem láthat hosszú távra előre. Különösen a felsőfokú végzettséget igénylő területeken, de az alapszakmák egy része esetében is olyan gyorsan változnak a munkafeltételek, az elvárt tudás és készségek köre, hogy folyamatos önképzés, élethosszig tartó tanulás nélkül lehetetlen megfelelni a követelményeknek. Sőt, ennél tovább menve azt is látnunk kell, hogy mindig csak az elvárások után kocogni, csak a változásokra reagálni sem elegendő. Aktívan, egy lépéssel a változások előtt haladva tarthatjuk csak kézben a sorsunkat, így gondoskodhatunk folyamatos foglalkoztathatóságunkról. A pályaorientáció feladata, hogy a lehetséges legtöbb információt nyújtsa az aktuális döntésekhez. Önmagunkról, a pályákról és a foglalkoztatás lehetőségeiről. A pályatanácsadás pedig segítséget jelent a döntés során: a stratégia kialakításában, a szempontok mérlegelésében. Soha nem kész tanácsot ad, hanem együttgondolkodást jelent - hívja fel a figyelmet a szakember - ráadásul, életkorhoz sem köthető: bárkinek, bármilyen életszakaszban hasznos segítség lehet.

Nincs rossz döntés, ha jól használjuk az időnket

Furcsán hangzik, de a képzési programok kiválasztásakor nem lehet azt mondani, hogy lenne „egy igazi", egy mindenáron és minden feltételek között teljes mértékben megfelelő irány, szak, diploma vagy foglalkozás - állítja a pszichológus. Minden iránnyal kapcsolatban számos előnyt vagy hátrányt lehetne felsorolni, és mindig a személytől függ, hogy számára mi a „legoptimálisabb" választás. Egy adott időszakra vonatkozóan, egy adott területre irányuló, meghatározható feltételek mellett. Ezért tehát éljünk a lehetőséggel, hogy a felsőoktatásba belépve aktívan bővítsük a tudásunkat: mélyítsük el olyan területen, ami az érdeklődésünknek, személyiségünknek leginkább megfelel, de tágítsuk is a kört, és gondoljuk végig, mi minden fontos számunkra az adott irányon kívül.

Néhány ötlet a stratégiai tervezéshez

Ha az alapszak választása előtt állunk, akkor elég csak a fő csapásirányt kijelölni az induláshoz. A pszichológus ajánlása a stratégiai terv kidolgozásához: indulásként próbáljuk meghatározni, milyen terület tűnik vonzónak, és nyugodtan engedjük meg magunknak azt is, hogy két-három irány szerepeljen a listánkon. Kezdjük ott a tanulmányainkat, ahol a vonzónak tűnik, és jók az esélyeink a bejutásra. Adjunk magunknak egy-két félévet arra, hogy a kiválasztott irányon folytatott kötelező tanulmányok mellett a többi vonzó területről is szerezzünk ismereteket. Hallgassunk át más szakirányokra, látogassunk el más intézmények alapozó kurzusaira is. Ha mindezt a hivatalos utakat követve tesszük, arra is lesz esélyünk, hogy a más területekről szerzett vizsgajegyeket, kreditpontokat teljesítettként elszámoltassuk. A „próbaidő" után, egy következő felvételi eljáráskor korrigálhatunk. Átválthatunk arra az irányra, amit most már tényleg szívesen tanulnánk, felhasználhatjuk a már megszerzett jegyeinket, és a korábbi választott irány kötelező tárgyaiból is megpróbálhatunk elismertetni néhányat az új területen.

Ugyanez igaz lehet a mesterképzést vagy szakirányú továbbképzést választó hallgatók esetében is. Tájékozódjunk a kínálatról és mérlegeljük a lehetőségeket, hogy alapdiplománk birtokában milyen útvonalakon haladhatunk. Keressük meg azt a területet, ahol szívesen dolgoznánk, és járjunk utána, milyen mesterképzési képesítés birtokában vállalhatunk ott munkát. Legyünk kreatívak ebben a folyamatban. Ha például célul tűzzük ki, hogy a külügyben szeretnénk dolgozni, akkor készítsünk egy listát, milyen foglalkozásokkal tehetjük ezt meg. Nem csak diplomatákra van szükség például egy külképviseleten, de szakember szükséges a pénzügyek kézben tartására, a kommunikációs feladatok lebonyolítására, de a létesítmények üzemeltetéséhez is hozzáértő ember kell, ugyanúgy, mint például a követségi gépkocsiállomány logisztikai feladatainak intézéséhez. Mindannyian külügyi dolgozók lesznek, külföldön élnek, gyakran ugyanabban az épületben dolgoznak. Különböző az érdeklődésük, mások a feladataik, de mindannyian a „külügyben" találtak maguknak érvényesülési lehetőséget.

Ha már a képzésben vagyunk

Fontos, hogy figyeljünk arra, hogy érezzük magunkat az intézményben, az adott szakterületről tanulva. Ha úgy látjuk, más típusú emberek között vagyunk, nincsenek közös témáink, kilógunk a társaságból, akkor érdemes azt is megfontolni, hogy vajon később, a munkahelyen, azokkal az emberekkel dolgozva, akik ezeket a feladatokat látják el, jól éreznénk-e magunkat? Ha a válaszunk: nem, akkor sürgősen kezdjünk tájékozódni, és keressünk más intézményt, más szakot, más szakmát vagy hivatást. A megalapozott döntéshez fontos, hogy több helyszínen próbáljunk szakmai gyakorlatra szert tenni, hogy több információ birtokába kerüljünk.