Gyakori hibák a karrierépítésben
Mit hogyan lehet elkerülni?
Sok pénzt és energiát meg lehet spórolni, ha hallgatunk „pórul járt" fiatalokra, és tanulunk a hibáikból. Az alábbiakban néhány tanulságos és tipikus karrierépítési hibát gyűjtöttünk össze.
1. Pályaválasztás fizetés alapján
Főként pályaválasztás előtt állók követik el azt a hibát, hogy nem képességeik és érdeklődési körük alapján választanak egyetemi szakot, hanem felvételi tantárgyak és kereset alapján. Ha valaki jó matematikából és fizikából, de nem szereti az egy helyben ülést, a monotóniát, viszont szeret szervezni, emberekkel találkozni, valószínűleg nem gépészmérnökként találja meg számítását, hanem például informatikusok közvetítésére szakosodott fejvadászként.
Mit lehet tenni? Érdemes pályaválasztási vagy karrier-tanácsadóval felvenni a kapcsolatot, képességteszteket kitölteni, amelyből látszik, milyen típusú munka illik az erősségekhez és az érdeklődéshez. Ingyenes képességfelmérést végez például az Educatio Nonprofit Kft. is (tel.: 477-3131).
2. Szakmai gyakorlat - csak papíron
Ne szükséges rosszként tekintsünk erre az időszakra, amit a legegyszerűbb módon „meg kell valahogyan úszni". Olyan céghez menjünk, amelynek vagy jó neve van, vagy felelősségteljes munkát lehet végezni, vagy karrierlehetőséget kínál hosszabb távon. Azért is érdemes komolyan venni ezt az időszakot, mert sok munkaadó „hosszú próbaidőként" fogja fel a szakmai gyakorlatot. A legjobbaknak az időszak letelte után szerződést ajánl.
Mit lehet tenni? Ugyan vonzó egy ismerős kis cégénél papíron letölteni a kötelező heteket, ám ahol nincs fejlődési lehetőség, oda inkább ne menjünk.
3. Diplomagyűjtés átgondolás nélkül
Első diplomájukat megszerzőknél megesik, hogy - félve az álláskeresés nehézségeitől vagy néhány eredménytelen pályázat, állásinterjú után - újabb képzésbe menekülnek. Például a pszichológia szak elvégzése után elkezdik a jogot, filozófia után a szociológiát. Ez nemcsak a szülők pénztárcáját terheli tovább, hanem elodázza a munka világába való belépést. Ha nem dolgozunk, nem látjuk a munkaadók elvárásait egy cég vagy intézmény működését. És munkatapasztalatról sem tudunk hírt adni önéletrajzunkban, ami nehézzé teszi az első állás megtalálását.
Mit lehet tenni? Az első - legkésőbb egy MSc - diploma után érdemes belekóstolni a munka világába. Jó stratégia lehet a második diplomát már munka mellett megszerezni. Ráadásul lehet, hogy ezt a munkaadó anyagilag támogatja tanulmányi szerződés keretében.
4. Ugyanazt csinálni hosszú ideig
Ugyan a céghűséget értékelik a munkaadók, mégsem mutat jól az önéletrajzban, ha valaki tíz évig ugyanazt a munkát végezte ugyanannál a vállalatnál. A multinacionális cégek felismerték ezt a problémát és előszeretettel alkalmazzák a „job rotation" nevű, belső karrierépítési eszközt. A kollégákat bizonyos évnyi munka után más osztályra helyezik, hogy új tapasztalatokat szerezzen, ne érezze monotonnak munkáját. Például az értékesítésről a marketingre, a pénzügyről a HR-re.
Mit lehet tenni? Érdemes évről évre átgondolni, miben fejlődtem, miben estem vissza, milyen új elemei vannak a munkámnak, milyen előrelépési lehetőség kínálkozik. Tanácsos szemügyre venni, az aktuális állásajánlatokban milyen tudást és kompetenciákat várnak el. A fejlődésről és az egész éves munkáról többnyire teljesítményértékelő beszélgetés keretében lehet szót váltani a közvetlen vezetővel. Ekkor érdemes szóba hozni, hogy cégen belül milyen továbblépési lehetőségek kínálkoznak. Ha semmi, akkor gondolkodhatunk a munkahely-váltáson.
5. Ha megkopik a nyelvtudás
Mindenkire leselkedő veszély hogy magas szinten megtanult egy idegen nyelvet az iskolapadban, a gyakorlatban azonban nem használja, így folyamatosan kopik. A nyelvtudás visszaesése csökkenti a munkahelyváltási esélyt is. Az álláshirdetések 50-60 százalékánál ugyanis elvárás valamilyen szintű nyelvtudás. Különösen bosszantó, ha sok energiát öltünk korábban a nyelvtanulásba és most lassan elsorvad.
Mit lehet tenni? Kérjünk a munkaadótól támogatást nyelvkurzusra járáshoz. Ha erre nincs keret, akkor saját forrásból kell a tanulást finanszírozni. A szinten tartáshoz elegendő részben autodidakta módon újságot olvasni, tévét nézni és időnként nyelvtanárhoz eljárni.
6. Kapcsolatok elhanyagolása
Fejvadászok szerint is az állások több mint fele nem a „látható" álláspiacon, hanem ismerősök által talál gazdára. Nem kell feltétlenül rossz szemmel nézni ezt a toborzási módot. Sok munkaadó első körben ismerősi körben keres új munkatársat, ugyanis ez a legolcsóbb. A hivatalos hirdetésért állásportálon, újságban már fizetni kell, a fejvadászos megbízás pedig több százezer forintba kerül.
Mit lehet tenni? Érdemes munkavállalóként időt és energiát áldozni a kapcsolatépítésre. Ne csak akkor keressük ismerőseinket, amikor segítség kell tőlük, hanem akkor is, amikor információt osztanánk meg velük: például egy érdekes szakmai cikket az interneten vagy egy álláshirdetést, ami érdekes lehet számukra. A kapcsolatápolásra kiváló alkalom a karácsony előtti időszak, a névnap, a születésnap, szakmai rendezvények, középiskolás osztály- vagy egyetemi évfolyam-találkozók. És ne feledjük a kapcsolatépítés egyik fő szabályát: a networking azzal kezdődik, hogy felajánlom a másiknak, miben tudok neki segíteni.
7. Lépést tartani az informatikával
Csalóka, ha azt hisszük, hogy az internet használata és néhány számítógépes program felszínes ismerete elegendő a munka világában való érvényesüléshez. A Microsoft programcsomagból például az Excel többnyire szükséges adminisztrációs feladatokhoz. Mégis sokan „megbuknak", ha egy állásinterjún - például pénzügyi, kontrolleri munkakörben - egy gyakorlati példával tesztelik az Excel-tudást.
Mit lehet tenni? Mérjük fel, mire van szükség a munkában és tanuljuk meg ezeket a programokat. Ha kell, menjünk el Excel-tanfolyamra vagy vegyünk könyvet, ami ennek a használatát megtanítja.
